5.rész

Nos , sziasztok meghoztam az 5. rész . 

Ne haragudjatok , hogy mostanában nem írtam új részt . 

Nem elfelejtkeztem , és nem is lusta voltam csak a dolgom volt túl sok . 

PL.: -mi voltunk a balagtatók 

-évzáró 

-Folyamatos táncpróbák ugyanis jöv.hét vasárnap táncgála . 

Szóval bocs remélem azért még nem vesztettem el a kedves olvasókat . 

Tehát még egyszer Bocsánat és kellemes olvasást . <3

  

Felemeltem az étlapról a szemem .
- Én egy , Dani .......................................................................

    

- Na ne Dani te vagy az mit csinálsz te itt . - köszöntöttem a ,,Nővéremet " nem túl kedvesen . 

- Hé Patri miért Dani amikor ő szemmel láthatólag egy lány . - értetlenkedett Olivér . 

- Azért , mert ez a beceneve a keresztneve Daniella hosszabban Havasi
Daniella. Olivér had mutassam be a nővéremet aki 10 percel idősebb csak . - jelentettem ki a tényeket. 

- Na ne neked van egy ikred de zsír . - örvendezett Olivér. 

- Bárcsak én is így örülnék neki csak sajna nem megy mivel míg én anyut vigasztaltam apu halála után te szépen leléptél Székesfehérvárra ugye ? - kérdeztem rá . 

- Igen , így volt de meg kell értened Patrícia , hogy ez nem ellened volt csak nekem is nehéz volt apu elvesztése . - mondta 

- Miért nekünk szerinted nem volt rossz anyu csak még jobban kiakadt kórházba is volt annyira nem bírta ,hogy előbb apu aztán meg te nekem a nyakamba szakadt minden szerinted nem lett volna helyesebb ha otthon lettél volna velünk és segítesz átvészelni az egészet ? - kérdeztem kiborúlva és könnyeim csak úgy folytak patakokba. 

- De.. de ..én csak.. csak - nyögdécselt a nővérem . 

- Mi csak Dani ez akármit mondasz nem volt fer játék . - felkaptam a táskám és elviharoztam . 

Nem bírtam tovább előtörtek az emlékek akkoriban nagyon fájt  , hogy apu meghalt és Daniella nem , hogy segített volna , jó nővér módjára átvészelni inkább csak eltűnt . 

Egy óriás sebet szakított most fel . Nem találtam a helyem csak rohantam , végig az utcákon a szemeimből pedig fáradhatatlanúl folytak a könnyek . 

3 óra bolyongás után a parkban egy padra kuporodva sírtam , míg valaki le nem ült mellém s át ölelt. 

- Hé Patri nyugi ne sírj . - Olivér volt az . 

- Már ,hogy ne sírnék egy  óriás sebet tépett fel ez a lány bennem és most , hogy itt van Pesten csak rosszabb lesz . - öleltem át Olit . 

- Nyugi ne sírj , de hisz ez a lány az ikertestvéred nem ? - kérdezett 

- De az de olyan húzása volt ami nagyon fájt . - töröltem le könnyeim . 

- Gyere menjünk haza , de ne Szikihez hanem hozzám aztán mindent elmesélsz rendben ? - ölelt át szorosan .

- Ok - egyeztem bele . 

Elmentünk hozzá . 

Az otthona nagyon szép és stílusos volt . A kanapéra ültünk le vagyis ültem , mert ő elment teáért nekem . 

- Tessék a teád . -kedveskedett . 

- Köszönöm . 

- Szóval annyit már tudok amit a randi közben hallottam de látom rajtad , hogy téged nem, ez bánt igazán ugye ? - tapintott a lényegre . 

- Hát az van , hogy ez csak egy része , mert mi kiskorunktól kezdve nagyon szeretünk együtt lenni de tényleg mindent együtt csináltunk mivel kétpetéjű ikrek vagyunk ezért mindig tudta mindenki , hogy megtudott különböztetni minket de mi ezt így szerettük . Szóval tényleg soha nem veszekedtünk megfogadtuk , hogy a másikat soha nem hagyjuk el mindig egymás közelében leszünk és a másikat soha nem hagyjuk a szarba de ő ezt megszegte én tényleg példa kép ként tekintettem a testvéremre de ő mindent tönkre tett érted mindent . - kezdtek hullani ismét a könnyeim . 

- Na nyugi mindent értek de ne sírj kérlek . - nyugtatott . 

- De neked könnyű ezt   mondani de nem éltél még át ilyet . - mondtam szipogva . 

- Az igaz de nyugi ezzel csak magadnak ártsz . - Milenne ha ma nálam aludnál és holnap pedig beszélnél Daniellával .