Sziasztok hát igen ismét itt vagyok egy újabb résszel .
Tudom nem is oly rég írtam sőt :)
De szeretném be pótolni a mulasztásokat .
Most van időm ezért írok sokat :)
Na de csapjunk a lecsóba :)
Hosszú órákig ültünk ott mire az orvos ki jött.........
Szikivel egyszerre pattantunk fel a székből és rohanni kezdtünk az orvos felé .
- Szép jó estét kívánok . - köszönt meglepő nyugalommal a doki .
- Doktor úr mik a hírek ?.- kérdezte Sziki , mert az én számon nem jött ki egy árva muk sem .
- Nagyon hosszúra sikerült a műtét de félig sikeres volt a dolog . - mondta az úr maga elé bámulva .
- Mi az , hogy félig . - sikoltottam fel .
- Az , hogy csak egy életet tudtunk meg menteni . - folytatta tovább .
- Mi az , hogy egyet legyen szíves és ne csigázzon tovább . - ordítottam .
- Annyit tesz , hogy csak a nővére életét tudtuk meg menteni a babát nem ,sajnálom de mi mindent megtettünk . - sajnálkozott az orvos .
- Milyen baba doktor úr kérem erre még válaszoljon az ikrem terhes volt amikor a baleset történt - kérdeztem .
- Igen hölgyem ezt nem is tudták pedig két hónapos volt a magzat és ekkorra már meg kellet volna jeleni a tüneteknek . - mondta .
- Hát az a nagy helyzet , hogy mi nem találkoztunk már rég és nem tudtam de azt hiszem ezt ő sem tudta , mert akkor már szólt volna . - mondtam .
- Hát én nem tudom de be még nem mehetnek , mert kómában van de ez csak a gyógyszerektől van szóval ne aggódjanak és nyugodtan haza mehetnek , mert semmi baj nem lehet már , innen már biztos az , hogy felépül . - mondta a sok nyugtató szavat az orvos .
- Rendben köszönjük szépen tényleg mindent amit tett . - köszönte meg Sziki .
Ezek után vissza ültünk a székekre .
- Azt most elmondom , hogy teljesen egyedül nem fogom itt hagyni őt ! - jelentettem ki .
- Nem is kell , egyikünk marad . - mondta Sziki .
-Majd én . - mondtam .
- Nem arról szó sem lehet te most szépen haza mész és pihensz . Ja és azt sem engedem , hogy egyedül légy beszélek Olival biztos szívesen vigyáz rád .- mondta gondoskodón a nagybátyám .
- Rendben legyen de kérlek ne hagyd egyedül és vigyázz rá .- jegyeztem meg .
- Ugyan nem tágítok bízhatsz bennem . - nyugtatott meg .
Fél óra múlva Olivér már ott is volt értem . Én a parkolóban vártam .
Megjegyzem a kinézetem nem épp volt olyan , hogy bárki előtt is mutatkozhattam volna , mert a szemeim kisírtak és nagyra duzzattak voltak . A kezeim remegtek , de nem volt más választásom .
Szememmel Oli kocsiját kerestem meg is lett hamar oda rohantam s beültem tényleg nem szeretem volna ha bárki így látott volna meg .
- Szia .- köszönt .
- Szia . - köszöntem vissza .
- Én őszintén nagyon sajnálom . - adta részvétét .
- Köszi de a sajnálat nem segít a remény az valamicskét enyhít a dolgon . - mondtam .
- Ez igaz bocs. - mondta .
- Ugyan semmi baj csak ..csak . - a mondatomat nem tudtam befejezni ,mert a könnyeim újra utat törtek maguknak .
- Héj ne sírj hisz a testvéred életben van nem lesz már semmi baj . - nyugtatott Oli nem igazán sok sikerrel .
- Ó persze könnyű ezt mondani nem miattad történ nem de bár ? - feleseltem vissza .
- De hát nem te vagy a hibás ezért ugyan már .- mondta
- De .. de igen , mert miattam , ment el . - sírtam tovább .
Ebben a pillanatban megérkeztünk . Olivér keresett egy parkoló helyet majd miután talált felmentünk Sziki lakásához ahol folytattuk a beszélgetést .
- Jah és még ha nem elég amiatt a bűntudat ami Danival történt még miattam egy kisbaba is meghalt . - folytattam s a mondat végénél a hangom elcsuklott.
- Miért én úgy tudom a másik kocsiban nem ült kisbaba . - értetlenkedett .
- Hát abban nem is de Dani terhes volt 2 hónapos terhes amit nem is értek miért nem osztott meg velem . - mondtam .
- Mi terhes volt na ne lehet , hogy nem is tudott róla . - mondta
- Hát igen de az orvos azt mondta hacsak nem rejtett terhességről volt szó akkor már a tüneteknek jelentkezniük kellet volna . - nyöszörögtem ki .
- És ki lehetett az apa . - kérdezte .
- Az nem tök mindegy már .. már mindegy én ..én vagyok a hibás , hogy meghalt . - csúsztam össze .
- Hé.. hé Patri állj fel . -kiabált .
Ez volt az utolsó emlékem ezek után az ágyamban ébredtem fel . Olivér mellettem ült .
- Hála az égnek már azt hittem mentőt kell hívnom . -mondta kétségbe esetten nézve rám .
-Nyugi élek . - mosolyogtam .
-Jó csak hát nagyon féltelek . - mondta .
Mélyen bámultunk egymás szemébe és .......
- Ugyan nem tágítok bízhatsz bennem . - nyugtatott meg .
Fél óra múlva Olivér már ott is volt értem . Én a parkolóban vártam .
Megjegyzem a kinézetem nem épp volt olyan , hogy bárki előtt is mutatkozhattam volna , mert a szemeim kisírtak és nagyra duzzattak voltak . A kezeim remegtek , de nem volt más választásom .
Szememmel Oli kocsiját kerestem meg is lett hamar oda rohantam s beültem tényleg nem szeretem volna ha bárki így látott volna meg .
- Szia .- köszönt .
- Szia . - köszöntem vissza .
- Én őszintén nagyon sajnálom . - adta részvétét .
- Köszi de a sajnálat nem segít a remény az valamicskét enyhít a dolgon . - mondtam . - Ez igaz bocs. - mondta .
- Ugyan semmi baj csak ..csak . - a mondatomat nem tudtam befejezni ,mert a könnyeim újra utat törtek maguknak .
- Héj ne sírj hisz a testvéred életben van nem lesz már semmi baj . - nyugtatott Oli nem igazán sok sikerrel .
- Ó persze könnyű ezt mondani nem miattad történ nem de bár ? - feleseltem vissza .
- De hát nem te vagy a hibás ezért ugyan már .- mondta
- De .. de igen , mert miattam , ment el . - sírtam tovább .
Ebben a pillanatban megérkeztünk . Olivér keresett egy parkoló helyet majd miután talált felmentünk Sziki lakásához ahol folytattuk a beszélgetést .
- Jah és még ha nem elég amiatt a bűntudat ami Danival történt még miattam egy kisbaba is meghalt . - folytattam s a mondat végénél a hangom elcsuklott.
- Miért én úgy tudom a másik kocsiban nem ült kisbaba . - értetlenkedett .
- Hát abban nem is de Dani terhes volt 2 hónapos terhes amit nem is értek miért nem osztott meg velem . - mondtam .
- Mi terhes volt na ne lehet , hogy nem is tudott róla . - mondta
- Hát igen de az orvos azt mondta hacsak nem rejtett terhességről volt szó akkor már a tüneteknek jelentkezniük kellet volna . - nyöszörögtem ki .
- És ki lehetett az apa . - kérdezte .
- Az nem tök mindegy már .. már mindegy én ..én vagyok a hibás , hogy meghalt . - csúsztam össze .
- Hé.. hé Patri állj fel . -kiabált .
Ez volt az utolsó emlékem ezek után az ágyamban ébredtem fel . Olivér mellettem ült .
- Hála az égnek már azt hittem mentőt kell hívnom . -mondta kétségbe esetten nézve rám .
-Nyugi élek . - mosolyogtam .
-Jó csak hát nagyon féltelek . - mondta .
Mélyen bámultunk egymás szemébe és .......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése